Azt hiszem, ez a póráz feladás tanítás nekem nem megy, már Ellával se sikerült tökéletesen...

Szóval, tegnap végig vettem az összes lehetséges feladat megoldást, ami eszembe jutott.

1. Ha leesik, a pórázt az isten szerelméért sem adná föl, nem hogy az enyémért. Oldalra fordított fejjel néz rám, és úgy csinál, mintha nem érteni. Leejtettem a kulcsomat, 10 perccel később, 2 méter lábnál követés után. Azt feladta, bár csak másodszorra sikerült ölbe adnia, de hamar felkerült.

2. Megpróbáltam labdaként eldobni, elment érte, de nem volt hajlandó a szájába venni. Állt felette, és mintha én akarnék tőle hülyeséget, ott hagyta. 

3. Két labda dobás és vissza hozatal, egy póráz. Boldogan elrohant, majd ott hagyta, és vissza jött, hogy kérne egy kis juti falatot.

4. Annával a szájába adattam a pórázt, ez idáig ment, majd hívtam, akárcsak a kosár apportnál... Félúton kiköpte, és rohant tovább. De nem lehetett visszaküldeni, hogy behozza.

5. Már itthon, Plüsi nyakörvére akasztottam a pórázt, a szájába adtam, és elküldtem rohangálni, hogy Basa lássa, milyen jó is a póráz cipelés... Nem igazán érdekelte. Majd elengedtem, és Plüsit hívtam, de rá se kattant a pórázra...

6. A legtöbb eredményt ezzel értük el, Plüsivel adattam fel Basa pórázát. Basa elkapta, de kötélhúzóst akart vele játszani. Ha kértem, ölbe jött, és oda is adta.

7. A lakásban próbáltam rivális tréninggel, de őt nem érdekelte, hogy Plüsi eszi meg a juti falatokat, csak jött ment Plüsi mellett. 

8. Elővettem az összes fellelhető pórázt és maradványt... De nem volt szimpi sem a bőr póráz, sem a textil, sem a két karabineres, sem a flexi...

9. Klikkerrel eljutottunk odáig, hogy elmegy érte, rugdossa bökdösi, a szájába veszi, tartja 2 másodpercig, sétál 2 kört, majd újra visszamegy, és két méterről behozza és a lábam elé teszi, de innentől kezdve nincs mit manipulálni rajta...

Több ötletem nincs

A tartással szenvedtünk egy keveset.

A kosárra rá se nézett. A pórázra úgy szintén nem. Régi telefon tetszett neki, de valami nagyobb kellett, mert nem lógott ki a szájából. A távirányítót meg megakarta fogni. Rivális tréning meg egyáltalán nem izgatta, csak amikor Plüsi orrára tettem véletlenül a hosszú tépős kutyakaját. Még el is tudtam engedni 3 másodpercre a pofáját, és a kaját úgy tartotta, mintha az élete múlna rajta.

Ma reggel már a távirányított is szívesen a szájába vette. De a legjobb, azért a papucs, mint reggel kiderült.

A kaja megtagadása, meg egyszerűen hibátlan volt. Nem csapott le rá, csak óvatosan a kaja irányába mozdult, és mikor szóltam ott hagyta. Fekvésben betettem egészen a mellkasához a kaját, és még lenézni sem mert. Helyben maradásban eldobtam a kaját, bár azért felállt, hogy jobban lássa, majd elindultunk felé. Szintén nem csapott rá, és ott hagyta, mikor letiltottam. Egyedül behozatni nem hozattam vele a kaját.

2011. november 25. péntek

Oldal: Tanulgatunk
Segítő kutyák - munkában, tanulásban és a mindennapi csínytevésben - © 2008 - 2024 - kea.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat