- Egy borzalmas nap -

Reggel már fél 6kor mondta a magáét, mert anya elsétált az ajtó előtt, és nem engedte ki. Egyébként se szokta, úgyhogy nem tudom, hogy most miért gondolta úgy, ha felsírja az egész házat, akkor kiveszi. Plüsi megpróbálta a jól bevált belerúgok a dobozba fegyelmezést, ami nem jött be... a végén már morgott is, majd kiment a szobából.

Na itt abbahagyta Basa a siránkozást, és a csontot, meg a tornacipőjét felváltva dobálta a dobozban, még egy negyed órát...

A reggeli sétával nem volt semmi gond, a többivel annál inkább. Séta után visszazártam a dobozba, mint mindig, míg reggelizek, meg gyorsan frissítem a színház oldalát, ez kb. 2 óra. Rendszerint végig alussza, mert elfárad a séta alatt, most viszont végig a rénszarvasát rágta, úgyhogy kitoloncoltam az előszobába, dobozostól. Mikor végeztem, kiengedtem, és klikkereztünk egy kicsit, próbálkoztunk a fekszikkel, egész jól megy. Ezután sétáltunk, most Plüsi nélkül...

Na innentől kezdve folyamatosan, a következő 3 sétát is beleértve folyamatosan zabált a földről. Beleértve mindent, ami sajnos egy lakotelepi környéken megtalálható a járdaszegélyen, a kukák körül, a virágágyásnak nevezett bozótosban, és a fűben... Ez alól az egyedüli kivételt a kutya szar nem evése képezi.

Ami egyébként 20 perces séta szokott lenni, most jó 40 percbe telt. Mindenkihez odamegy, ki kell szedni a szájából, a nem oda valót, bemászik a kerekesszék alá, és visít, ha a lábára, farkára, vagy fülére megyek. Ma sikerült az órára is, de mintha nem értené, hogy zért megyek rá, mert bemegy a kerekesszék alá. Amint eszébe jut, hogy bosszantsuk kicsit a mamit, azonnal a kocsi alatt van, én meg elüthetem...

Az ebédnél még sose csinált olyat, hogy felugráljon a lábamra. Már felér az orra az asztalra. 25 után abbahagytuk a számolást, hogy hányszor kellett visszatenni a földre a mellső lábait, unalmassá vált nekünk, neki kevésbé. Eddig végig feküdte az étkezéseket, pórázon,  kocsira akasztva.

Kettőkor újabb séta, Plüsivel, és megismételtük, az előző sétát.

Séta után próbáltam vele játszani, de pont velem nem akart karikát húzni, vagy ha elgurítottam utána futni, nem kellett a kötél sem... Ő most a macskát szemelte ki magának. Majd elővettem egy kis kaját, és behívást gyakoroltunk, ha már rodeó pályának nézte a lakást. Egész jól ment. Csak egyszer kellett meg bab-zsákozni, és nem az elején, az ötödiknél nem akart vissza jönni. Mikor a macskánk felmenekült végre a szekrény tetejére, nyüszögött egy darabig, de mikor hívtam bejött. Még ekkor sem volt fáradt... Plüsi viszont rettenetesen unta, így ismét nekiálltunk klikkerezni. Volt nézz rám, fekszik, meg találtam egy dobozt. Odáig jutottunk, hogy nézzük a dobozt, és néha megbökte a szélét.

Ezután kaptam két óra szünetet, míg ő aludt.

Miután felébredt az összes kábelemet megakarta rágni, a netet sikerült is kihúzni a fali csatlakozóból, csoda, hogy működik. Lerántotta a gép asztalról a gép töltőjét, és az egeret is.

A délutáni telefonbeszélgetésembe ő is beledumált folyamatosan. Szerintem többet szóltam rá, mint amennyit a báttyámmal beszélgettem... Elővettem a csontját, és mikor csöndben volt gyorsan a szájába nyomtam, de nem volt jó, mert dobálta az előszoba kövön... Így már nem csak én, de apa meg anya sem hallotta, hogy mit mond a báttyám... Pedig ők a konyhában ültek...

Az esti séta hasonló volt az előző kettőhöz. Másfél órát sétáltunk, de nem fáradt el. Minden nagy kutya elküldte a másik irányba. Sajna ő az egyedüli kölyök kutya a környéken, úgyhogy minden rajta csapódik le, de fel is idegesíti a többi kutyát. Egy skót juhásztól rettenetesen fél, és egy white teriertől. Ellenszélben megérzi a szagukat, és már dobja is hanyatt magát.

Na ezután ismét irány a ketrec.

Az egyedüli, amiben fejlődés látszódik, az a kaja elvétel, és az étkezéseknél nem lóg bele a feje a tányérba, még mielőtt az a földre érne. Már letudom rakni, és kb. 2 másodpercet ki tud várni. De lehet, hogy van már 3 is...

Röviden és tömören ennyi volt a mai napunk. Most kilógatom a kapuba egy utolsó pisilésre.

2011. október 17. hétfő

Oldal: Vissza a feladónak
Segítő kutyák - munkában, tanulásban és a mindennapi csínytevésben - © 2008 - 2024 - kea.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat