Nos, tegnap voltunk az első rehab foglalkozáson.

A kórház szaggal nem volt semmi baja. Beszagolt a konyhai előkészítőbe az osztályon, nyilván volt még valami illat foszlány az ebédből. A nem túl széles folyosón, kb akkora mint a tanszéken, tehát két kerekesszék elfér... Nagyon lassan jött végig, figyelt, hogy ne húzzon, és koncentrált, mert ráncos volt a homloka, hogy egy nővérhez, vagy beteghez sem dugta oda az orrát, vagy rántotta meg a fejét. Még egy járókeretes úr mellett is eljött, úgy, hogy gondolkozott, felmérte a helyzetet, és bár elfért volna gond nélkül, ő hátra maradt, és inkább a hátam mögött jött el.

A foglalkozás elején végig a tükörképét bámulta, és nézegette ki mit csinál a tükörben, meg görgette a kongját, és nem értette, ha balra löki miért megy jobbra. Az első órában tök jól el volt.

Aztán, volt egy fél órás gyógytorna, ami igazán izgalmas volt. Kicsit víz hangzott a tornaterem, és mikor a karjainkat, vagy a lábainkat kellett paskolni, felállt, hátha valami jóból hagyjuk ki. Aztán, megnyugodott és visszafeküdt, majd megismételte, mikor hallotta, hogy a cipők súrlódnak a padlón. A helyzetet nehezítette, hogy bottal is kellett dolgozni, ami addig tök jól ment, míg nem került a bot az ölembe, vagy a földre. Innentől kezdve apa megfogta a pórázát Basának, és gyakoroltuk a NEM vezényszó jelentését. A labdás feladatnál már tök jól ment a NEM. Mikor hozzám dobták a labdát, a nem szóra le hasalt, hogy eszébe se jusson elkapni a labdát. Nyilván, az is sokat segített, hogy Plüsi unottan feküdt a kocsi alatt.

A foglalkozás végén bementünk a két nagy kórterembe, és mindenki megsimogathatta egy kicsit. Szépen leült az ágy mellé, és az ölembe tette a fejét, és türelmesen várt, míg a nehézkesebben mozgók megsimogatják. Meg volt egy hölgy, aki túlmozgásos volt, és nem mindig volt ura a mozdulatainak, és kicsit erősebben ért hozzá a buksijához, de azzal sem volt gond, én asszem jobban megijedtem, hogy hirtelen feláll, és megijeszti a hölgyet.

A nap végén még a doktornő is megdicsérte, hogy milyen jól viselkedett.

Még elhoztuk az unokahúgomat az oviból, és ahogy hazaértünk be küldtem aludni a helyére. Egy óra múlva elmentünk az unokaöcsémért, de őt nem bírtam felkelteni, hogy jöjjön. Arra nem reagált, hogy Plüsinek vacsorát adott, pedig olyankor mindig neki feszül a ketrecnek, hogy jól lássa mi történik.

Ennek eredménye, hogy hajnali háromkor arra keltem, hogy Basának korog a gyomra, úgyhogy kapott egy korai reggelit, mert nem lehetett elviselni. Ezek után lefeküdt, fejét a tányérba tette, és aludt tovább. Reggel anya alig bírta rávenni, hogy menyjenek sétálni.

Délután gyakoroltuk a mellémet meg a hátrát is a kocsi mellett, és egész szépen ment, de a mellémnél muszáj voltam pórázra rakni, és felakasztani a kocsira, az ellenkező oldalra, mert hátra szaltókat csinált folyamatosan. Pórázon meg szépen megtudott fordulni. A hátra szépen ment, de olyan gyors volt, hogy én még el sem tudtam indulni, ő már hátrébb volt egy méterrel. Egy óra elteltével meg mind a kettő ment póráz nélkül úgy is, hogy nem volt mellette fal.

2012. február 29. szerda

Oldal: Terápia az Újpesti rechabon
Segítő kutyák - munkában, tanulásban és a mindennapi csínytevésben - © 2008 - 2024 - kea.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat