Már a buszon jutott eszembe, hogy nem kértem el a haltit. Töltős játékunk van, az a tologatós, szoktunk is játszani vele, és két perc alatt kipakolja. Van piramidunk is, az kicsit tovább tart. Van olyanunk is, ami tabda formájú, abból könnyebben kiesnek a falatok, de azért nem rajong annyira. A bummer meg már nem érdekli, de van pár kép, azt majd elküldöm, hogyan játszott vele. Viszont imád beszökni, és focizni szombat délelőttönként a környék apukáival. Szerencsére nekik nagyon tetszik, ahogy próbálja utolérni azt a nagy labdát. Nekem meg jól jön, mert utána sokat alszik.
Csontunk még van, hozzá se nyúlt. Talán az első héten megnézte, hogy ehető-e, de úgy döntött, hogy nem, és csak húrcolásszá, ha nem talál magának mást.
Nálunk van Prézli kendője, de visszem vissza Julinak a hétvégén.
Vasárnap családi ebéd lesz nálunk, ha ráérsz, akkor szombaton mennék ki.
Az itthoni forgatást Basa végig aludta. Gyorsan felvettünk ajtó nyitást - csukást, villany kapcsolást, és fiók nyitást - csukást. Addig Johanna ölében aludt Basa. A riport közben meg az én ölembe folytatta. Csak annyira kelt föl, hogy Johanna öléből az enyémbe másszon.
Tegnap Johanna felajánlotta, hogy bemehetnénk 29.-én a stúdióba, egy beszélgetés félére, miután leadják a riportot. Plüsit gondolom vihetem, a kérdés az, hogy Basával mi legyen? Ez egy szombati nap.
2011. október 16. vasárnap